Nevelési tanácsadás felső tagozatos tanulók számára
Mikor érdemes felkeresni a pszichológust? Mely pszichés nehézségek érintik manapság leggyakrabban a felső tagozatos tanulókat?
A diákok többsége felső tagozatos korában lép „igazán” pubertás korba, amelynek összetett, biológiai, pszichológiai működésben és társas térben egyaránt történő változásai, a legtöbb család életét - átmenetileg, de akár hosszabb távon is, - jelentősen felbolygatják. A kamaszkort, mint ún. életciklus-váltást önmagában is normatív krízisnek tekintjük a pszichológiában, amely az egyén (azaz a kamasz) és környezete (vagyis a család, barátok, tanárok, edzők és még sorolhatnánk) számára is megugrandó kihívásokat, új feladatokat, eddig ismeretlen szerepköröket tartogat. A testi változások mellett, a kamaszok számos pszichés próbatétel előtt is állnak, melyek közül csak néhányat említünk: a szülőkről való leválás, függetlenedés, a kortársak befolyásának előtérbe kerülése (sokszor a családdal szemben), identitáskeresés, pályaválasztás. A tomboló hormonok és a belső viaskodás pedig kiegészül még a társadalom által a serdülők irányába állított egyre nagyobb elvárásokkal, vegyük csak példaként a felső tagozatban egyre növekvő tananyag mennyiségét vagy a továbbtanulást megelőző felvételi rendszert.
A kamaszkor nehézségeit (és természetesen a szépségeit is) még sorolhatnánk, ugyanakkor érdemes most áttérnünk arra, hogy mik a jellemző nehézségek, tünetek, amelyekkel a járási pedagógiai szakszolgálatot felkeresik a felső tagozatos gyermeket nevelő családok. Az alábbi példák többsége nem csak az 5-8. osztályos tanulók esetében jellemző, hanem ennél korábbi, illetve későbbi életkorban is megjelenhetnek, figyelemmel kísérésük pedig minden életszakaszban szükséges. Emellett érdemes megjegyezni, hogy a felsorolt problémák ritkábbak önmagukban, mint más nehézségekkel együttjárva fordulnak elő.
Tanulási nehézség. Nem ritka eset a tanulók körében, hogy a tagozatváltással kerül felszínre valamilyen tanulási nehézség, amelyet gyakran először „lustaságnak”, „hanyagságnak”, „motiválatlanságnak” érzékelnek a diákokat körülvevő felnőttek, szülők és tanárok. Amennyiben felmerül a tanulási nehézség (a köznevelésben BTMN-ként rövidített státusz), sokszor szakértői vizsgálaton találkozunk először az adott diákkal, ahol komplex pszichometriai és gyógypedagógiai állapotfelmérésen vesz részt. Előfordulhat, hogy egy-egy részképességbeli hiányosság mögött pszichés okok (pl. akut családi krízis, szorongás, társak közötti konfliktus) is feltételezhetőek, ilyenkor további pszichológiai állapotfelmérést szoktunk javasolni.
Szorongás. Az egyik leggyakoribb tünet, amellyel pszichológiai ellátásra jelentkeznek a pedagógiai szakszolgálatba. A szorongás az iskolai tanulással, a teljesítménnyel vagy a kortársakkal kapcsolatban mutatkozik meg. Ebben az életkorban a szorongás tüneti megjelenése igen változatos lehet: a szinte elhanyagolhatónak tűnő panaszoktól (pl. számonkérés alatti tenyérizzadás), a gyakori álmatlan éjszakákig, vagy akár felnőttekre jellemző tünetek megjelenéségig (pl. pánikroham, kényszeres zavar).
Hangulati problémák, önsértés.Gyakori kiskamaszokat, serdülőket érintő panasz a motiválatlanság, kedvetlenség, a korábban örömet okozó tevékenységek iránti érdektelenség, a váratlan hangulatingadozás, irritábilitás. Míg ezen jelenségek átmenetileg normatívnak tekinthetőek, tartós fennállásuk esetén érdemes lehet szakemberhez fordulni. Figyelemfelhívó jellege miatt az önsértés megerősítő tulajdonsággal is bír azok számára, akik nehézségeiket nem tudják más formában megmutatni. Így fordulhat elő, hogy kortárs közösségekben, iskolai osztályokban futótűzként terjedhet a falcolás vagy az öngyilkossági gondolatok megosztása. Fontos, hogy az önsértés vagy a szuicid gondolatok bármilyen formáját komolyan kell venni, sosem kezelhető „csak” figyelemfelhívó cselekedetként.
Kortárskapcsolati problémák.Ahogyan korábban is említettük, a pubertáskor beköszöntével a szülők, családtagok és más felnőttek helyett egyre hangsúlyosabbá válik a kortársak szerepe a diákok életében. Ugyanakkor a különböző közösségekben megjelenő dominanciaharc, klikkesedés a beilleszkedést nem mindig teszi egyszerűvé. Az osztálytermekben vagy az iskolán kívül, akár az online térben zajló bántalmazás (bullying) nem csak az elszenvedő tanuló egyéni ellátását, hanem az egész érintett közösség pszichés támogatását igényelheti.
Magatartási zavarok.Míg az óvodások és az alsó tagozatos diákok körében pl. a csúfolódás, káromkodás, verekedés, a tanórák folyamatos megzavarása a legjellemzőbb magatartási probléma, felső tagozatra ezen panaszok háttérbe szorulhatnak, vagy más formát is ölthetnek. A kiskamaszok egyre többször kérdőjelezik meg a felnőttek állításait, döntéseit, viselkedésük dacossá, nyíltan szembeszegülővé válhat. Bizonyos esetekben a tanárok érzik úgy, hogy „kezelhetetlen” egy diák magatartása a tanórákon, más esetekben pedig a szülők jelentkeznek azzal a panasszal, hogy gyermekük nem teljesíti a kéréseiket, nem mond igazat, csavarog. Kirívóbb esetekben előfordul lopás, szerfogyasztás vagy más kriminális tevékenység is.
Túlzott digitálistartalom-fogyasztás.Szintén gyakori panasz a szülők részéről, hogy úgy érzik, képtelenek gyermekeiket kimozdítani a virtuális valóságból. Bár a mai világ elképzelhetetlen technikai eszközök nélkül, a túlzott képernyőidő nem csak az idegrendszer fejlődésére gyakorol szignifikáns hatást, és nem csak „a tanulástól veszi el az időt”, hanem negatívan befolyásolhatja pl. a társas kapcsolatok minőségét vagy a valóságészlelést is.
Eltérő idegrendszeri fejlődés.Bár az olyan klinikai diagnózisok, mint az autizmus spektrumzavar (ASD) vagy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) jellemzően nem felső tagozatban induló állapotok, azonban sokszor megfigyelhető, hogy az addig valamilyen módon kompenzált nehézségek a kamaszkor kezdetével felerősödnek. A fentebb részletezett problémák (szorongás, hangulatingadozás, szociális nehézségek stb.) gyakran az idegrendszer eltérő fejlődéséből adódó tünetek, ennek felismerése pedig részletes diagnosztikát igényel. A megfelelő diagnózis, amellett, hogy segíti a megfelelő terápiás ellátás megtalálását, sok esetben a tanulók önismeretét is nagymértékben segíti.
Akut krízis állapot.Bármely család életében előfordulhatnak olyan szituációk, amelyekkel önállóan nehéz, szinte lehetetlen megküzdeni, emiatt szakember bevonását igénylik. Egy családtag hosszantartó betegsége, a veszteségélmény - pl. költözés, intézményváltás, a szülők válása vagy gyász okán, - valamilyen baleset bekövetkezte stb. jellemzően a szülők pszichés kapacitására is jelentős hatást gyakorol, emiatt indokolttá válhat, hogy gyermekük támogatása érdekében pszichológiai megsegítést kérnek.
Szomatikus panaszok.A testi panaszokkal (is) járó tüneteket két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportban valamilyen organikus ok áll a háttérben (pl. cukorbetegség, autoimmun betegség), ennek során a betegség/állapot elfogadása és az életminőség javítása lehet a pszichológiai támogatás célja. Más esetekben viszont nem azonosítható organikus eredet. Ilyenkor jellemzően pl. krónikus fejfájással, szédüléssel, magas vérnyomással kerülnek először az orvosi rendelőkbe a kliensek, majd a hosszas vizsgálati folyamat végén pszichológiai ellátásba, annak érdekében, hogy feltérképezzék a tünetek mögött esetlegesen meghúzódó lelki okokat.
Egyéb tünetek.A fentieken kívül, természetesen, bármilyen más nehézséggel, elakadással, kérdéssel felkereshető a pedagógiai szakszolgálat. A pszichológiai támogatás első lépése minden esetben annak feltérképezése, hogy a tanuló, a család vagy mások által észlelt problémák, tünetek meghaladják-e a gyermek/serdülő életkorának megfelelő normatív krízist, azaz van-e szükség egyéb szakember bevonására, és ha igen, milyen formában. Gyakorta már a szülőkkel való konzultáció a gyermek bevonása nélkül elégséges ahhoz, hogy a probléma megoldódjon, míg máskor hosszabb és komplexebb diagnosztikát magában foglaló folyamatok szükségesek.
Mit takar a pszichés gondozás/támogatás a pedagógiai szakszolgálatban? Milyen kimenetelre számíthatunk?
Ahhoz, hogy valaki a pedagógiai szakszolgálatban nevelési tanácsadásban részesüljön, szülői megkeresés szükséges, amely történhet a család önálló indíttatásából vagy szakemberek kezdeményezésére is.. Javaslat a családok felé jellemzően az iskolából a tanároktól vagy az iskolapszichológustól érkezik, emellett sok esetben valamilyen egészségügyi ellátó intézmény vagy a gyermekvédelmi rendszer munkatársa irányítja hozzánk a családokat. A bejelentkezést követően először ún. állapotfelmérés történik, amely során a pszichológus megkezdi a közös munkát a családdal. Felső tagozatos tanulók esetén - a megkereséskor ismertetett probléma függvényében, - előfordul, hogy már az első találkozáskor is jelen van az érintett diák is, szülein, gondviselőjén kívül. A kezdeti szakaszban, amellett, hogy a szakember, a (kis)kamasz és szülei eldöntik, szükséges-e pszichológiai intervenció, fontos, hogy a tanulónak és családtagjainak különböző motivációit is megismerjük.
Az állapotfelmérés, vagy más néven diagnosztika legtöbbször 3-6 alkalmat vesz igénybe. Ennek során feltérképezzük a problémával kapcsolatban érintett személyek álláspontját (legtöbbször a tanuló és a szülők, egyes esetekben más családtagok vagy a pedagógusok nézőpontja is szükséges). Anamnézist készítünk a család történetéről, a tanuló testi-lelki-szociális fejlődéséről. Jellemzően egyéni helyzetben pszichológiai teszteket veszünk fel a tanulókkal az aktuális állapot megismerése érdekében: ezek sokszor rajzos, játékos, történetmesélő, asszociatív tesztek, továbbá önértékelő kérdőívek. Szükség esetén teljesítménytesztet is alkalmazunk.
A diagnosztikai szakaszt követően a tanulóval és szüleivel közösen döntünk a folytatásról. Amennyiben szükséges, megkezdődik a pszichológiai támogatás. Az állapotfelmérés alapján a nevelési tanácsadás egyéni, családterápiás vagy csoportos helyzetben folytatódik - bizonyos esetek a szakszolgálati kereteken túlmutatóak, ilyenkor javaslatot teszünk más ellátó intézmény irányába. Sokszor a támogatás hatékonyságát növeli a különböző ellátási formák kombinációja.
Minden esetben kiemelten fontos az érintett diák motivációja, ez alapján igyekszünk megválasztani az ellátás eszköztárát. A pszichológiai támogatás során jellemzőek a művészetterápiás, játékterápiás eszközök, az önismereti kérdőívek, a mozgás, a relaxációs technikák alkalmazása. Serdülők esetén pedig sokszor támaszkodunk a kortárscsoportok terápiás hatóerejére is. Előfordulhat az is, hogy a tanuló aktuálisan nem motivált a pszichés munkára, ezt elfogadva ilyenkor szülőkonzultációs lehetőséget biztosítunk a családnak.
A pedagógiai szakszolgálatban a nevelési tanácsadás, a pszichológiai támogatás ideje rendkívül változó. Az esetek többségében a tanév felében vagy egészében zajlik egy-egy folyamat, de előfordulnak pár alkalmas konzultációk, vagy akár olyan is, amikor több tanéven át tart az ellátás. Legtöbbször a reális cél nem a tünetek teljes megszűnése, hanem a mentális jóllét fejlesztése, az életminőség javítása.
Esetbemutatás:
„A 6. osztályos K. édesanyja keresi fel pedagógiai szakszolgálatunkat. A szülőkonzultáció során komplex problémát vázol fel: úgy érzi, hogy fia számára egyre nehezebben teljesíthetőek az iskolai követelmények, emiatt egyre kevésbé motivált a tanulásra. Sokkal szívesebben játszik videójátékokkal, hétvégente akár egész nap a képernyőt bámulja. Sokat veszekszenek otthon, a fiú hajlamos minősíthetetlen hangnemben beszélni a szüleivel. Az iskola jelzései alapján pedig, K. az osztályban is egyre nehezebben találja a helyét, sokszor csúfolják, kiközösítik a többiek, emiatt olykor dühkitörései vannak, ordibál, csapkod a szünetekben. Máskor csendes, visszahúzódó kiskamasz. Kiderül az is, hogy K. szülei, - a tanárokkal egyetértésben - szakértői vizsgálatot is kezdeményeztek az esetleges tanulási nehézség feltárása érdekében.
A pszichodiagnosztikai folyamat eredményeként fény derül arra, hogy K., nehézségeinek egy részét életkorának megfelelően érzékeli, számára is gondot okoznak, szívesen változtatna rajtuk. Motivált arra, hogy jobban megismerje önmagát, szeretne úrrá lenni érzésein. Egyéni ellátása mellett pedig, egy másik intézmény pszichodráma csoportjába is járni kezd.
Kétszemélyes helyzetben is hamar kiderülnek az ún. mentalizációs képességgel kapcsolatos hiányosságai: nehezen képzeli magát mások helyébe, nehezebben vált nézőpontot. Kortársai közötti konfliktusai sok esetben ebből fakadnak, nehezen érti a többiek miért viselkednek egy adott szituáció egy adott módon. A társas helyzetben mutatott „ügyetlenségét”, a tanulásban való sikertelenségét pedig, a videójátékokkal igyekszik kompenzálni, ahol úgy érzi, ő irányít. A pszichológiai ellátással kapcsolatos kezdeti bizalmatlanságát, vonakodását végül pont a videójátékok mentén tudjuk feloldani - bár valójában egyszer sem kerül elő digitális eszköz a közös üléseken, - a tanév végi búcsúzáskor is közösen (papírral és ceruzákkal) egy videójátékot tervezünk, amely az ő életéről szól.” K. esetében is fontos volt, hogy nehézségeit komplex módon értelmezzük, és az azokkal kapcsolatos megoldásra törekvés is komplex legyen. Szükséges volt, hogy fény derüljön tanulási nehézségeire, és ennek megfelelően az iskolában fejlesztőpedagógai ellátásban és differenciált bánásmódban részesüljön. Szükséges volt továbbá, hogy egyéni ellátása során mélyítsük önismeretét, feltérképezzük érdeklődési körét, erősségeit, növeljük önbizalmát. Társas készségeinek fejlődését pedig leginkább a kortárs közegben zajló pszichodráma foglalkozás segíthette elő. Mindemellett pedig lehetőségünk adódott arra, hogy a szülővel rendszeres konzultációt tartsunk, a pszichés munkába az egész családot be tudjuk vonni. Egyértelmű, hogy a komplex beavatkozás ellenére sem szűntek meg teljesen a nehézségek, azonban a lezáró alkalmakon K. és szülei is egyetértettek abban, hogy a mindennapi élet minősége javuló tendenciát mutat: az otthoni veszekedések száma csökkent, K. egyre kevesebb időt tölt a virtuális valóságban, helyette új hobbit talált magának: rendszeresen sportolni kezdett, sok időt tölt testvérével és két osztálytársával.
Írta: Császár Emese Fanni, okleveles pszichológus