„Együtt az iskolában – Sajátos nevelési igényű gyermekek társas kapcsolatai és részvételük az osztályközösségben”
Az együttnevelés olyan pedagógiai szemlélet, amely természetesnek tekinti az egyéni különbségeket, és igyekszik ezekhez rugalmasan alkalmazkodni. A jól megszervezett közös tanulás során a gyermekek – akár sajátos nevelési igényűek (továbbiakban SNI), akár nem – egymást is segíthetik, aminek pozitív hatása lehet mind a tanulási eredményekre, mind a szociális kapcsolatok fejlődésére.
Az Európai Unió is az együttnevelést tekinti az egyenlő esélyek biztosításának egyik fő eszközének.
Az együttnevelés sikeréhez fontos, hogy az iskola több területen is rugalmasan tudjon alkalmazkodni:
- Fontos a jó kommunikáció a pedagógusok és szülők között.
- A tanulási környezetet és az időkereteket a gyermekek igényeihez kell igazítani.
- Szükség van különféle tanulási módszerekre és egyéni fejlesztési lehetőségekre.
- Biztosítani kell a megfelelő szakembereket és eszközöket az iskolában.
Minden gyermek egyedi. A különböző képességek eltérő módon alakulnak, ezért az együttnevelés során nagy figyelmet kap az egyéni támogatás.
Mit jelent ez a szülők számára?
- Az iskolák célja, hogy minden gyermek fejlődését a lehető legjobban segítsék, akár osztályon belül, akár szükség esetén kisebb csoportokban, egyéni fejlesztésekkel.
- A jó iskolai közösség nemcsak a tanulásról, hanem a társas kapcsolatok támogatásáról is szól.
- Minden gyermek számára személyre szabott fejlesztési terv készül.
- Az elkülönített (szegregált) oktatás csak kivételes esetekben történik, amikor ez valóban indokolt.
Az együttnevelés szellemében az iskolák igyekeznek folyamatosan fejlődni: a tanárok képzése és az iskola működése is azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek hatékonyan részt vehessen az oktatásban.
Fontos szempontok az együttnevelésben:
- A gyermekek egyediségének elfogadása és támogatása.
- Az iskolai környezet folyamatos fejlesztése, hogy ne a gyerekek alkalmazkodjanak az iskolához, hanem az iskola a gyermekekhez..
- A tanárok és szakemberek együttműködése annak érdekében, hogy minden gyermek megkapja a szükséges támogatást.
- A családok aktív bevonása az iskolai életbe.
A kutatások is azt mutatják, hogy nemcsak az SNI gyermekeknek, hanem minden gyermeknek szüksége van rendszeres, tudatosan megtervezett támogatásra – az oktatásban, a viselkedési és érzelmi fejlődésükben is. A különbség abban áll, hogy az SNI gyermekek esetében ez a támogatás gyakran intenzívebb, szisztematikusabb figyelmet igényel.
Az SNI gyermekek óvodai, iskolai, majd később társadalmi beilleszkedését nagyban segíti, ha a kortársaik – vagyis a velük egykorú gyerekek – megértően, elfogadóan viszonyulnak hozzájuk. Fontos, hogy ezek a gyerekek már kicsi koruktól kezdve tapasztalatokat szerezzenek arról, milyen a fogyatékos emberekkel együtt lenni, mert így tudásuk és hozzáállásuk is fejlődik. Ez hosszú távon segítheti, hogy egy elfogadóbb társadalomban élhessünk.
Az együttnevelés mindkét fél számára előnyös lehet. Az SNI gyermekeknek nem kell messzire ingázniuk mindennap vagy kollégiumba költözniük egy nagyvárosban, hanem a saját településükön maradhatnak, a családjuk és a megszokott közösség közelében. Ez segíthet nekik abban is, hogy később könnyebben részt tudjanak venni a társadalom mindennapjaiban. Emellett reálisabb önképet alakíthatnak ki magukról, fejlődhetnek, és megtanulhatják elfogadni a segítséget.
A kortársak is sokat tanulhatnak, sok tapasztalatot szerezhetnek az együttnevelés során. Megtanulnak alkalmazkodni, segíteni, és fejlődik az empátiájuk, vagyis az együttérzésük. Az együttnevelés minden gyermek fejlődését támogatja, csökkenti az előítéleteket, és segít, hogy a fogyatékosság ne legyen megbélyegző.
Természetesen vannak tényezők, amelyek befolyásolják, hogy a gyerekek mennyire fogadják el SNI társaikat.
- Ilyen tényező lehet például az életkor. Vannak olyan megfigyelések, amelyek szerint a fiatalabb gyerekek elfogadóbbak, máshol viszont az idősebbek mutattak nagyobb megértést. Ez valószínűleg sok mindentől függ, például a családi háttértől vagy az iskola szemléletétől.
- A nem is számíthat. Egyes kutatások szerint a lányok gyakran nyitottabbak, elfogadóbbak, de ez sem minden esetben igaz – más felmérések nem találtak különbséget fiúk és lányok között.
- Számít az is, hogy a gyerekek mennyit tudnak a fogyatékosságokról. Akik korábban hallottak róla, találkoztak már ilyen személlyel, vagy megfelelően elmagyarázták nekik, hogy miről van szó, gyakran elfogadóbbak. De ez sem mindig garantálja a pozitív hozzáállást – nem mindenkinél hat ugyanúgy.
- Fontos tényező lehet az is, ha valakinek van fogyatékos családtagja vagy közeli ismerőse. Vannak, akik emiatt érzékenyebbek és megértőbbek, de akadnak olyanok is, akiknek éppen emiatt nehezebb elfogadni másokat.
Az elfogadóbb hozzáállás tanítható is. Többféle tudásformáló program létezik már iskolákban, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a gyerekek jobban megértsék fogyatékos társaikat. De akár beszélgetések, közös foglalkozások, ismeretterjesztő anyagok, vagy jól megválasztott televíziós műsorok is segíthetnek ebben. Több helyen is megfigyelték, hogy az ilyen programok hatására pozitív változások történtek. A gyerekek elfogadóbbak lettek, jobban megértették, hogy mindenki más, és mindenki értékes a maga módján. A hosszabb és mélyebb programok általában hatékonyabbak voltak. Hazai iskolákban is történtek ilyen próbálkozások, és jó eredmények születtek: nőtt a tanulók elfogadása, és megváltozott a diákok véleménye a fogyatékos társakról.
Összefoglalva: az együttnevelés – ha jól van megszervezve – sok szempontból segítheti az SNI gyermekek fejlődését, miközben a többi gyermek is empatikusabbá válik. Fontos, hogy erről nyíltan beszéljünk, és támogassuk gyermekeinket abban, hogy elfogadóbb közösség tagjai legyenek.
Társas kapcsolatok
Az iskolában sokszor azt gondoljuk, hogy a legfontosabb dolog a tanulás, a tananyag elsajátítása vagy a képességek fejlődése. De a gyerekek szempontjából ennél gyakran sokkal fontosabb az, hogy milyen baráti kapcsolatokat tudnak kialakítani. Az, hogy van-e valaki, akihez odamehetnek a szünetben, akivel beszélgethetnek vagy együtt játszhatnak, meghatározza, hogyan érzik magukat az iskolában. Kutatások szerint azok a gyerekek, akik jól érzik magukat az iskolai közösségben, jobban is tanulnak. Ezért különösen fontos, hogy figyeljünk arra, hogyan érzik magukat az SNI gyerekek az osztályközösségben, mennyire tudnak kapcsolatokat kialakítani, és hogyan viszonyulnak hozzájuk társaik.
Egy gyermek beilleszkedését sok minden befolyásolja. Számít például, hogy a többi gyerek mennyire elfogadó, hogy a tanárok és az iskola vezetése mennyire elkötelezettek az együttnevelés iránt, hogy milyen módszereket használnak a tanításban, és mennyire figyelnek arra, hogy minden gyermek esélyt kapjon a kibontakozásra. Számít az is, hogy maga a gyermek milyen személyiség, és hogy a pedagógusok, gyógypedagógusok mennyire érzik magukat felkészültnek a közös munkára.
A kutatók sokféle módszerrel vizsgálják azt, hogy egy gyermek mennyire tud beilleszkedni egy közösségbe. Vannak, akik azt kérdezik meg a gyerekektől, hogy kivel szeretnek együtt lenni, kivel játszanának szívesen, kit tartanak jó barátnak. Hazai vizsgálatokból tudjuk, hogy például a tanulásban akadályozott fiúk gyakran könnyebben beilleszkednek, mint a lányok – legalábbis ők így érzik. A tanárok viszont sokszor úgy látják, hogy a lányok sikeresebben boldogulnak a közösségben. A nem akadályozott társaik véleménye szerint a tanulásban akadályozott lányok gyakrabban játszanak egyedül, csendesebbek, és nehezebben találnak barátokat, mint a fiúk.
Az is kiderült, hogy egy osztályközösségben, ahol több a fiú, fontos szerepe van annak, hogy ki a „vezér”. A tanulásban akadályozott gyerekek akkor tudnak igazán beilleszkedni, ha sikerül jó kapcsolatot kialakítania ezzel a központi szereplővel. Ugyanakkor ott, ahol a lányok vannak többségben, és az integrált tanuló is lány, gyakran nehezebb a beilleszkedés. Általában elmondható, hogy a tanulásban akadályozott gyerekek kevesebb baráti választást kapnak társaiktól, és sokszor maguk is érzik, hogy nehezebben illeszkednek be.
Az is számít, hogy mennyire része egy gyermek az osztálynak, az egész napot együtt töltik vagy csak néhány órán van együtt a többiekkel. Azok a tanulók, akik mindenben együtt vannak a többiekkel – vagyis teljesen integrációban tanulnak, több baráti kapcsolatot tudnak kialakítani, mint azok, akik csak kevesebb időt vannak a közösségben. Ők általában elégedettebbek, szívesebben járnak iskolába, és jobban is teljesítenek.
Egy magyar kutatás szerint az integrált tanulók 60%-a tud kölcsönös baráti kapcsolatot kialakítani – tehát van olyan társuk, akit ők is barátnak tartanak, és ez kölcsönös. Ugyanakkor sok osztályban megfigyelhető, hogy van legalább egy olyan tanuló, akit a többiek elutasítanak – sajnos gyakran ez a gyermek épp a SNI tanuló. Pedig lehet, hogy vannak barátai, de a közösség mégis úgy látja, hogy ő kívülálló.
A kutatások azt is mutatják, hogy az ilyen gyerekek gyakrabban keresik a többségi társaik barátságát, mint hogy más, hasonló helyzetű tanulóhoz csatlakoznának. Ehhez viszont nagyobb segítségre van szükségük a pedagógusoktól – nemcsak tanulásban, hanem abban is, hogyan lehet barátkozni, közösségbe illeszkedni.
Az is számít, hogy milyen az osztályközösség szerkezete. A jó közösségekben több kisebb csoport is működik, amelyek között van átjárás, és mindenki találhat magának barátokat. A gyengébb közösségekben kevés kapcsolat van, vagy csak egy-két központi figura köré szerveződik minden. Ilyen környezetben nehezebb beilleszkedni, főleg egy SNI tanulónak.
Összességében tehát elmondható: a SNI gyermekek számára a baráti kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint a tanulás. És ezek kialakításában a szülők, pedagógusok, osztálytársak és az egész iskola szerepe kulcsfontosságú.
A szülők véleménye
Egy nagyszabású németországi kutatásban, amelyben 4000 szülőt kérdeztek meg (köztük SNI és nem SNI gyermekek szüleit is), a szülők 75%-a kedvezően nyilatkozott a befogadó, azaz inkluzív iskolai nevelésről. Sok szülő nagyra értékeli azokat a pedagógusokat, akik szívvel-lélekkel dolgoznak ezen a területen. Ugyanakkor a vélemények megoszlanak arról, hogy minden SNI-s gyermek számára valóban a legjobb megoldás-e, ha a többiekkel együtt tanulnak. Sokan kiemelik, hogy nagyon fontos az egyéni különbségek figyelembevétele, hiszen minden gyermek más, és eltérő támogatásra lehet szüksége.
Manapság egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a szülők nagyon szorosan követik gyermekük életét – az ilyen típusú szülőket gyakran "helikopter szülőknek" nevezik. Ők igyekeznek minden helyzetet előre megoldani és minden akadályt elhárítani gyermekük előtt. Ez a gondoskodás különösen erősen jelenik meg azokban a családokban, ahol a gyermek sajátos nevelési igényű. Sok szülő szeretné a legjobb iskolát megtalálni a gyermeke számára, még akkor is, ha az elvárások néha túl magasak lehetnek a tanuló számára.
Az elmúlt időszakban a szülők jogtudatossága is sokat fejlődött: egyre többen ismerik gyermekeik jogait, és aktívan keresik a számukra legjobb oktatási lehetőségeket. Sokan szeretnék, hogy gyermekük együttnevelésben, azaz a többségi iskolákban, más gyermekekkel együtt tanulhasson.
Összességében tehát a szülői vélemények nagyon sokfélék. Egy sajátos fejlődésmenetű gyermek jövőjének megtervezése nagy felelősséggel jár, és gyakran komoly kihívás elé állítja a családokat. Ebben sokat segíthetnek a szakemberek, például a gyógypedagógusok, akik nemcsak szakmai tanácsokkal, hanem lelki támogatással is tudnak segíteni a nehezebb időszakokban.
A gyógypedagógusok fontos feladata az is, hogy meghallgassák a szülők véleményét, megértsék az igényeiket, és támogassák őket abban, hogy a befogadó, elfogadó szemlélet megerősödjön mind az iskolában, mind a családban.
FORRÁSOK
Szekeres, Á. (2021). Kortársak véleménye. Mesterházi Zs., & Szekeres Á.(szerk.), A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, 45-46.
Szekeres, Á. (2021). Kutatási eredmények az együttnevelés témaköréből. Mesterházi Zs., & Szekeres Á.(szerk.), A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, 484-490.
Mlinkó R. (2021). Szülők véleménye és a közvélemény. Mesterházi Zs., & Szekeres Á.(szerk.), A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, 25-28..
Szekeres, Á. (2021). Az együttnevelés pedagógiai szempontjai. Mesterházi Zs., & Szekeres Á.(szerk.), A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, 494-496.
Írta: dr. Szekeres Ágota, okleveles gyógypedagógus, pszichológus
ELTE-BGGYK
MATE
MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport