ARTIKULÁCIÓS ZAVAROK, TERÁPIÁK. MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ SZÜLŐKNEK!
Az artikulációs zavar jelentése
Az artikulációs zavar, régebbi, vagy a köznyelvben jobban ismert megnevezése: beszédhiba vagy pöszeség. Akkor beszélünk artikulációs zavarról, amikor a gyermek hallhatóan nem beszél tisztán, bizonyos hangokat rosszul képez, vagy másik hanggal helyettesíti. Pl. LÓ helyett azt mondja JÓ, vagy CICA helyett CSICSAt, SAPKA helyett SZAPKÁt, RÉPA helyett LÉPÁt, KÓLA helyett TÓLÁt kér. Vagy előfordul, hogy ugyanazt mondja, csak éppen a s, zs, cs, vagy sz, z,c hangoknál kidugja a nyelvét a fogai közé, akkor torz ejtésről beszélünk. A 3. esetben egyáltalán nem ejti a gyermek az adott hangot, ezt kihagyásnak nevezzük. A jelenség arról szól, hogy az ember beszédének tisztasága, a kiejtés eltér az adott nyelv kiejtésének normáitól. A magyar nyelvben minden beszédhangnak van egy szabályos kivitelezési módja, amely egy konkrét hangzást eredményez. Ha eltérés van a kivitelezésben, az más hangzást fog eredményezni.
Az artikulációs zavar előfordulása
Szinte valamennyi kisgyermeket érint a beszédfejlődés során, hogy a kialakult beszéde nem tiszta. Ijedtségre tehát semmi ok. A beszédhibák többsége élettani sajátosság, s akár a spontán fejlődés során magától is rendeződik. 5 éves kor alatt a gyermek finommozgása még nem elég ügyes a beszédmozgások kivitelezéséhez, ezért pontatlanul, hibás artikulációval beszél. A statisztikai adatok szerint fiúknál gyakoribb az előfordulása, mint lányoknál.
Artikulációs zavarok súlyossága
Attól függően, hogy hány hangra terjed a beszédhiba, beszélünk: részleges, vagy általános artikulációs zavarról. Részleges beszédhibáról akkor beszélünk, ha 1-2 hangcsoportra kiterjedő, maximum 6 hangot érintő csere-, torzítás-, vagy kihagyás figyelhető meg. Általános pöszeségről beszélünk, ha 6nál több hang érintett.
Súlyosabb esetben amikor a gyermek beszéde szinte érthetetlen, akkor az artikulációs zavar 10-12 hangot is érinthet. Valamint a következő részben részletesebben említett fonológiai zavar esetén a gyermek a hangokat nem mindig ugyanarra a hangra cseréli.
A beszédhibák okai
Ahhoz, hogy az artikuláció pontos legyen, finoman összerendezett beszédmozgásokra és pontos hallási differenciálásra van szükség; mindezen készségek a beszédfejlődés során fokozatosan alakulnak ki. A tiszta beszéd kialakulásához fontos tehát, hogy a beszédszervek épek legyenek. A hangok képzésében részt vesz a fogsor, a nyelv, a szájpadlás, az ajak és az azt körülvevő izmok, valamint az arcizmok. Bármelyik sérülése, nem megfelelő fejlődése, mozgásbeli gyengesége, renyhesége oka lehet a helytelen hangzóképzésnek. Hátrányt jelent tehát a lenőtt nyelvfék, a hiányos, vagy rossz fogsor, a nyelv renyhe mozgása.
A hallási észlelés gyengesége, kialakulatlansága is hátráltatja a tiszta beszéd kialakulását.
A helytelen kiejtésben a beszédminta hiánya is szerepet játszhat.
Abban az esetben, ha nem a beszédszervek működésében van a hiba, hanem esetleg az agyi működésben, a hangok kivitelezésének szintjén, akkor egy súlyosabb problémával állunk szemben. Ahhoz, hogy kiejtsünk egy szót, tudnunk kell, hogy milyen hangokból áll. Tudnunk kell, hogy az adott hangokat milyen sorrendben kell kiejtenünk ahhoz, hogy megkapjuk a kívánt szót. Ebben az esetben fejlődési fonológiai zavarról kell beszélnünk. Ilyenkor a hibázás nem stabil, a hang kiejtése alkalmanként változik mindig másra cseréli a kimondani kívánt hangot. Ez az artikulációs zavar ritkábban fordul elő, vizsgálata és terápiája is összetetteb, az általam ismertetett beszédhibáknál.
Hogyan előzhetjük meg az artikulációs hibákat?
A felnőttek pontos artikulációja, a szemtől szembeni, kommunikáció elengedhetetlen feltételek a gyermek tiszta beszédének kialakulásához. Már csecsemőkortól lényeges a szájra irányultság kialakítása, hiszen ezzel elősegíthető, hogy a kicsinek lehetősége legyen az egyes hangok pontos kiejtésének, a száj, a nyelv, a fogak helyzetének megfigyelésére. Erre az ölbéli játékok kiváló lehetőséget biztosítanak. A mondókázást, az állathangok utánzását, a nyelvhegyi csettintést már egészen pici csecsemőkorban elkezdhetjük mutatni a babáknak. A sokat látott, hallott mozdulatokat hamar fogják utánozni a csecsemők. Később tükör előtt végzett játékos ajak- és nyelvgyakorlatokkal tovább ügyesíthetők a beszédmozgások.
A helyes légzést segíthetik elő a fújó-szívó gyakorlatok, mint például a buborék- vagy a pingponglabdafújás, szívószállal ivás. A mindennapokban a rágás kiemelt fontosságú az ajak-, nyelv-, és arcizmok fejlődésében. A cumi használata során fontos megtalálni, az arany középutat, lehetőleg ne lógjon egész nap a gyermek szájában. Nagymértékben hozzájárul ugyanis a nyelv renyhe mozgásához, ezzel együtt a beszédhibák kialakulásához, illetve későbbiekben is tud komolyabb problémákat okozni, melyek, majd a fogszabályozás során derülnek ki. Szülőként azzal támogathatják leginkább gyermekük artikulációjának fejlődését, ha minél többet mondókáznak, beszélgetnek vele, mesélnek neki, lehetőleg élőszóban, mesekönyvből, vagy anélkül. A gyermek számára az anya hangját, nonverbális jeleit nem pótolja semmilyen audiovizuális eszköz.
Fontos, hogy ne javítgassák, ne utánozzák, és semmiképpen ne nevessék ki gyermekük hibás beszédét, mivel ez a későbbiekben súlyos következményekkel járhat.
A hallásfejlesztés is csecsemőkorban kezdődik, amikor felismeri a családtagok hangját. A különböző hangokra való figyelés, vagy annak hiánya, már korán figyelemfelkeltő jel lehet! Kisgyermekkorban szinte minden tárggyal adhatunk ki hangot, amit a gyermeknek fel kell ismernie. A tárgyakkal, hangszerekkel keltett hangok megfigyelése alkalmas a hangos-halk, magas-mély, gyors-lassú hangzások megkülönböztetésére. Ezek mind alapot adnak a helyes beszédképzés spontán alakulásához.
Mikor forduljanak szakemberhez?
Az élettani pöszeség általában ötéves korra megszűnik, vagy jelentősen csökken. Amennyiben a gyermek artikulációjában továbbra is megfigyelhetők hangcserék, kihagyások vagy torzítások, úgy logopédiai kezelésre lehet szükség. Az artikulációs problémák önmagukban nem tekinthetők annyira súlyos problémának, mint például a nyelvi területen jelentkező zavarok, ennek ellenére fontos, hogy a gyermek logopédiai vizsgálaton vegyen részt. Az 5. életévüket betöltött gyermekek nyelvi szűrése, mely tartalmazza az artikulációs szűrést is, törvényi kötelezettsége a helyi pedagógiai szakszolgálatoknak. Ha gyermeke óvodájában nem valósul meg ez a szűrés, kérheti a szakszolgálatban.
Szerencsés, ha az iskolát a gyermek, már tiszta, helyes beszéddel kezdi, vagy legalábbis a hangcserék száma már csak minimálisra korlátozódik. Az iskolában megmaradt hangcserék nehezíthetik az írás-olvasás tanulását, veszélyeztetettségi tényezőként tartjuk számon. Ezért minél beszédhibásabb a gyermek, annál előbb érdemes szakemberhez fordulni.
Kihez forduljanak?
A funkcionális és az élettani pöszeség megkülönböztetése a logopédus kompetenciájába tartozó feladat. A beszédhibák javítása speciális tudást igénylő, egyetemi/főiskolai végzettséghez kötött tudás és feladat, ezért nem végezheti más területen végzett gyógypedagógus, óvónő, vagy tanító, sem egyéb gyermekekkel foglalkozó végzettségű „szakember”. Amikor logopédushoz fordulnak győződjenek meg a szakember végzettségéről.
A fentebb már említett 5 éves kori szűrés eredménye alapján a logopédus szükség szerint további, részletes logopédiai vizsgálatot végez, súlyosabb esetekben kezdeményezi a gyermek gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi vizsgálatát. A súlyosabb kórképek kiszűrése érdekében szinte valamennyi esetben kérünk fül-orr-gégész, illetve audiológiai hallásvizsgálatot, valamint mozgásállapot felmérését.
Mint említettem, a szakszolgálatoknak kötelezettsége a gyermekek szűrése 5 éves korban, a ráépülő terápia azonban már nem minden esetben tud megvalósulni. Magánellátásban több logopédus segíti már a szülőket és gyermekeket a beszédfejlesztés útján.
Miből áll a vizsgálat?
Az artikulációs vizsgálat során anamnézist kérünk a szülőtől a gyermek magzati-, csecsemő-, és kisgyermekkori fejlődésmenetéről, kiemelt figyelmet fordítva a mozgás-, és beszédfejlődésre.
Megvizsgáljuk a beszédszerveket: nyelvmozgást, lenőtt nyelvféket, nyelést, fogsor állapotát, zárását és a szájpadlást.
Valamint meghallgatjuk a gyermek beszédét spontán (vers és/vagy összefüggő szöveg mondásával, beszélgetéssel), illetve direkt módon valamennyi hangot, minden helyzetben (szó elején, végén, szóban és mássalhangzó torlódásban) tartalmazó szavak után mondásával.
Miből áll a terápia?
A kiszűrt hangcseréket, helytelen képzést, hanghiányokat szigorú szakmai módszertani lépéseknek megfelelően kezdjük el fejleszteni, melyet rövidebb-hosszabb ideig megelőznek az artikulációs mozgásügyesítő gyakorlatok, illetve a hallási figyelem, a hallási differenciálás fejlesztése. A logopédiai terápia a valóságban nem ennyire száraz és korlátok közé zárt. A legtöbb esetben a gyermeket komplexen fejlesztjük, ami azt jelenti, hogy nem csak a hangcseréit javítjuk, hanem az egész nyelvi struktúráját alakítjuk, illetve egyéb részképességeit is, melyek későbbiekben az írás-olvasás tanulás folyamatában szükségesek lesznek. Mindezeket minél játékosabban, minél több eszközzel, képpel, játékkal segítjük, figyelembe véve a hozzánk járó gyermekek életkori sajátosságait, melynek lényege, hogy a tanulás a tapasztalás útján történik.
Hogyan segíthetik szülőként a terápiás folyamatot?
A logopédiai terápiás munkában, azon túl, hogy a gyermek és a logopédus megtalálja a közös hangot, elengedhetetlen, hogy a logopédus és a szülő között is jó legyen a kapcsolat. Munkánk akkor lesz eredményes, ha ez a hármas egység megvalósul. A már említett kisgyermekkori spontán játékokon kívül, ha már jár a gyermek logopédiára, akkor érdemes otthon gyakorolni. A gyakorláshoz nem kell iskolai (üljünk le, nyissuk ki a füzetet és csináljuk) helyzetet teremteni. A nyelvgyakorlatokat pl. minden fogmosásnál a tükörben lehet gyakorolni. A hangfejlesztést is érdemes eleinte otthon is tükör előtt végezni. Ha már képes a gyermek helyesen ejteni a tanult hangot, akkor a szülő, játék közben 5-10 percig, vagy naponta többször elmondja a gyereknek a gyakorlásra ajánlott szótagokat, vagy szavakat, a gyermek pedig helyesen utánozza. A napi 5-10 perces rendszeres gyakorlás hamar meghozza az eredményét.
Persze iskolakezdés előtti évben már 1-2 feladatlapos feladat megoldása is elvárható, fejlesztve ezzel a gyermek feladattudatát, figyelmi idejét.
A pozitív megerősítés, visszajelzés, dicséret, mind a szülők, mind részünkről, logopédusok részéről is nagyon fontos a gyermeknek, számukra ez jelenti a legnagyobb motivációt.
Meddig tart egy terápia?
Maga a terápiás óra általában heti 1-(2)x, 45 perces formában, általában egyénileg zajlik. Intézményi keretek között ez az idő lehet kevesebb is, illetve szinte biztos, hogy 2-5 gyermek vesz rész egy foglalkozáson, jó esetben azonos beszédhibákkal küzdők. A gyakorlatban nagyobb a valószínűsége, hogy akár minden gyermeknek más a javítandó hangja.
A logopédiai terápiák esetében általában hosszabb távra kell tervezni (1-2 tanév), amit gyorsíthat természetesen a gyermek egyéni adottsága, illetve az otthoni gyakorlás mértéke. Azért nem kell túlzásokba esni!
Ajánlás
Az artikulációs zavar nem betegség, szinte minden esetben jól fejleszthető. Fontos a kisgyermekkori gyakori, tiszta beszédminta. Az artikulációs és hallási bázis épsége. Ha 5 éves korában még beszédhibás a gyermek, forduljanak LOGOPÉDUSHOZ.
Írta: Varga Marianna, gyógypedagógus-mesterlogopédus